zülettem, vala. Én. Milyen meglepő... Az iménti, számomra felettébb jelentőségteljes esemény 1978 március 8-án történt, azaz a Nők napján. Tehát. Ezután tettem-vettem, meg ilyesmi. Az az igazság, hogy nem kifejezetten emlékszem éltem ezen időszakára. Persze idézhetnék szüleim s egyéb b. rokonaim által emlegetett nyilvánvalóan sántító történeteket, hogy jajj de nagyon aranyos voltam is én, de ettől most talán inkább eltekintenék...

Nnna. A fenti homályos időszak után ovodába kerültem, ami szintén nem nagyon rémlik, csak abban vagyok biztos, hogy eme csodálatos évek alatt sikerült megutálnom a spenótot mint olyat. Ezzel a jó szokásommal természetesen azóta sem hagytam fel...

Mindenféle csodálatos, amúgy önhibámon kívül álló események és a csillagok szerencsét hozó együttállásának következményeképpen általános iskolába is jártam. Méghozzá szülőhelyemen, a Reguly Antalról elnevezettbe. Jut eszembe, elfelejtettem megemlíteni a helyet, ahol a világra jöttem: ez lenne Zirc, a Bakony szívében fekvő kisváros. Jártam ám én gimnáziumba is, minek is neve lőn Lovassy László, s lokálisan Veszprém városában keresendő. A gimiben voltam, voltam, továbbá voltam. Találkoztam érdekes és kevésbé érdekes emberekkel, fantasztikus és szörnyű pedagógusokkal, emberekkel, akiket kedveltem, és olyanokkal is, akiket nem. A spenótot persze ekkor is lelkesen utáltam. Ekkor kezdtem el az ámítógépnek elnevezett képződmények felé kacsintgatni (hehe), amit azóta ideiglenesen többször megbántam ugyan, de alapjában véve azért jó ez így. Szóval, ezen kacsintgatások végeredményeképpen kerültem az ELTE programtervező matematikus szakára, ahol ugyan néha felmerültek bizonyos kétségek, de mégsem az évek gyűrtek le engem, hanem én őket. Miután eme szakkal kivégeztük egymást, valami oknál fogva az egyetemen maradtam, ahol is jelenleg informatikai phd hallgatóként hallgatom ami hallgatható.

Amúgy mivel foglalkozom? Meglehetőst sokmindent elolvasok amit a kezembe raknak, ettől eltekintve leginkább a saját könyveimet olvasom újra és újra. Szeretem a legkülönbözőbb zenéket. A tehetségtelenek lelkesedésével odavoltam a fociért, míg teljesen tropára nem ment a bokám. Azóta megtanultam görkorizni, továbbá nem nagyon rossz idő esetén még biciklin is rémítgetem az autósokat. Ha nagyon rámjön, rajzolgatok, továbbá nem áll messze tőlem a főzőcskézés sem, már ha éppen levetkezem messzeföldön híres lustaságomat. Hogy mit szeretek főzni - és persze enni? Ha kíváncsi vagy, less bele saját, különbejáratú szakákcskönyvembe - ami csakazértis csak a főoldalról elérhető...

Egyebek. Ha levélt szeretnél nekem írni, azt a következő címen teheted: balee@elte.hu. Márpedig engem érdekelne a véleményed erről a lapról, szóval ha úgy érzed, van mondanivalód, ragadj billentyűzetet...

Vegül... ja, és Ugron Balázsnak hívnak.